Bár sokan tudják, mégsem merik kimondani. Nem merik, mert a félelemben élnek, a rendszertől félnek. Attól, ami kihasználja, elnyomja őket. És hol van ilyenkor az egyéniség? Ha azt mondják, hogy ugorjanak a kútba, megteszik? Nem olyan erős, mint ahogy azt hiszik csak önök teszik azzá. Szabadság! Az enyém és csakis az enyém. Senki sem veheti el. Akármit mondanak ez nem szabadság amiben most élnek. Hiszen azt kell tennie, amit ők mondanak. A szabadság az egy egyéni dolog. Mindenkinek megvan a saját szabadsága. Ne adják oda senkinek. Ha valaki élete végéig szabad akar lenni, annak lázadnia kell minden ellen, ami nem önmaga, vagyis amit rá akarnak kényszeríteni. Az egyén hiánya nem egyéni probléma. Mivel mindnyájunkat érinti társadalmi probléma és összefogva kell ellene védekeznünk. Én kimondom: \"a mai társadalom szar\". Nem kell félnünk!!! Hozzunk létre egy olyan társadalmat, ahol mindenki szabad és mindenki egyéni.
Ahhoz, hogy megteremtsünk egy jobb és békésebb világot, tisztában kell lennünk azzal, hogy mi a baja a mostaninak.
Az ember, mint sok más élőlény az életkörülményeihez alkalmazkodik, hogy aztán tovább örökítse felvett szokásait. Így aztán amikor egy rabságban született és nevelkedett egyén azt látja, hogy mind a szülei mind a gyerekei szolgák voltak és lesznek, beletörődik . Az emberiség évszázadokon keresztül egy \"fölötte\" álló úrtól kapta a \"kenyeret\" és ennek a hatására: beletörődött és elhitte, hogy nem tud másképpen élni.
Képzeljünk el egy embert, akinek születésétől fogva össze van kötözve a lába. Úgy-ahogy megtanul járni, és ha kihívnak, hozzá egy orvost, aki több száz példán keresztül elmagyarázza neki, hogy ha leveszik a lábáról a kötelet, akkor meg kell szabadulni a lábától, sőt még bele is halhat azonnal. Ezek után ez az ember ellenségének fogja tartani és küzdeni fog azok ellen, akik megpróbálják levenni a lábáról a kötelet. Ez játszódik ma a földön is. Az irányítók azt sulykolják az emberekbe már az iskolában is, hogy nincs világ hatalom nélkül. A kormányzat csakis erőszakkal tudja megtartani a vezető szerepét. Az embereket nem egyszerű szép szóval rávenni, arra hogy szolgáljanak valakinek. Így még a legdemokratikusabb irányító is kénytelen erőszakot alkalmazni, ha meg akarja tartani pozícióját. Az egész rendszer kiírtja belőlünk szépen folyamatosan az egyéniséget és a szabadság utáni vágyat. Az emberek nagy részéből sikerül is eltüntetni ezeket az érzéseket mire befejezi az iskolát, vagy ha nem, akkor majd a főnökük vagy a katonaság megteszi.
Kinek van hatalma? Senkinek! Ha az egész világon mindenki egyet értene valamiben és csak egyvalaki tiltakozna, akkor sem lenne joga a többségnek elhallgatatnia őt és neki sem szabadna ugyanezt tenni a többiekkel. Az emberek szabadnak és egyenlőknek születtek. Mindenkiben benne van a szabadság utáni vágy. Gondoljunk bele abba, hogy senki nem szereti azt, ha akár a főnöke, akár egy átlag polgár parancsolgat neki. Arról, hogy ez az érzés nagyon mélyen legyen az emberben a rendszer gondoskodik. Minél mélyebben van bennünk ez az érzés, annál könnyebben vetjük alá magunkat mások akaratának. Azokból az emberekből, akikben nem sikerül elnyomni eme tiszteletreméltó és ősi érzést lesznek a lázadók. Hatalom, erőszak, uralom: ezek szinonimák.
Mivel a törvényeket az emberek egészét tekintve hozzák nincsenek tekintettel az egyénre. Így mivel a törvényeket nem szabhatják az összes emberre egyszerre, az embereket szabják a törvényekhez.
Nem létezik olyan hatalomra épülő rendszer, ami mindenki szabadságát és egyéniségét figyelembe venné. Egy önző ember, aki úgy érzi, hogy \"feljebb\" van a többinél nem fog tudni mindenki problémájával egyenlő módon foglalkozni, miközben saját érdekeit is szem előtt akarja tartani. Ha netán a kormányzatnak sikerülne valakivel jót tenni, mindenkinek nem járhat a kedvében. Megpróbálná azokat maga köré gyűjteni és támogatni, akik vele vannak. Így kialakulna egy nagyobb hatalommal bíró réteg. Aki ide bekerül az többé nem akar az \"alsóbb\" réteghez tartozni, mivel az ő fejét már átmosták és belenevelték hogy neki \"föntt\" jobb és ne foglalkozzon mással. Ebből a rétegből kerülnek majd az irányítok, mivel ha valakinek meg kell válni az irányítói pozíciójáról akkor sem lenne hajlandó az alsóbb réteghez tartozni azok után hogy ily módon átformálták. Nincs más dolga, mint egy olyan emberre hagyni a \"trónt\" aki őt támogatni fogja. És így a demokrácia, mint a nép hatalma egy kisebb közösségben összpontosul és marad mindaddig, míg a nép fel nem ébred. Tehát nem elég a kormányzatot megváltoztatni hanem el kell törölni.
Most jön, az hogy az emberek abban a tévhitben élnek, hogy hatalom nélkül nincs rend. A társadalmi rend politikai beavatkozás nélkül is elérhető, sőt, csak így válhat a szabadság rendjévé. \"szabadság szüli a rendet\" (Proudhon)
Minden embernek külső kényszerektől mentesen, uralom nélkül kellene élnie, mert akkor a közös érdek és az egyén érdeke nem kerülne egymással ellentmondásba.
Mihail Bakunyin szerint \"Az emberséget magunkban fölfedezni és életünkben annak érvényt szerezni csak úgy lehet, ha azt másokban is felfedezzük, s másokkal együtt, másokért igyekszünk azt megvalósítani. Csak akkor lehetünk szabadok, ha nemcsak saját szabadságunkért, hanem embertársaink szabadságáért is harcolunk. Szabadságom egyben mások szabadsága, minthogy sem gondolatban, sem a valóságban nem lehetek igazán szabad, csak ha szabadságom és jogaim mások szabadságában és jogaiban nyer igazolást és megerősítést.\"

Mindenkiben az egyéni célok mellett ott lenne az is, hogy a békés szabad világot fenntartsa. Ezáltal együttműködésre kényszeríti a társadalmat, ami sokkal hatásosabban munkálkodna ily módon. Az a munka, ami régen csak egy kisebb csoportnak hozott hasznot az itt az egész közösség hasznára válna és, mint olyan sokkal nagyobb tömegeket vonzana. Mindenki sokkal nagyobb élvezettel dolgozik akkor, ha magának csinálja és látja, hogy mi lesz abból amit csinál. Nem lenne az a nagymértékű elidegenedés, amit ma tapasztalunk ártatlannak hitt világunkban.
Az sem elég ha a társadalmat megváltoztatjuk és a kormányzatot meghagyjuk mivel szerv és funkció egymástól elválaszthatatlan. Próbáljunk funkciótlanná tenni egy szervet, vagy a szerv fog elhalni, vagy a funkció fog újjáéledni. Ha hadsereget hozunk létre egy olyan országban amelyik nem kíván háborúzni és se belső se külső ellenségei nincsenek akkor a katonaság háborúra fogja uszítani az országot, vagy maga a hadsereg fog felbomlani.
Egy olyan országban, ahol van hatalom biztos, hogy szélsőségek alakulnak ki, mivel az irányítóknak nem sikerülhet mindenki fejét ugyanúgy átmosni. Ez is azt bizonyítja, hogy mindenki egy külön egyéniség és ezt az egyéniséget mindenkinek meg kell őriznie magának
Egy olyan társadalomelméletről beszélek mely az egyéni felelősségtudat szerepét állítja előtérbe bármifajta uralommal szemben. Az emberek képesek maguk megteremteni az élethez szükséges dolgokat mindenféle hatalom beavatkozása nélkül. Testvéri együttélésen alapul. Természetes rendnek is nevezhetnénk, ahol testvéri együttműködés hatására tökéletes szabadság alakul ki. Ez egy olyan világ ahol az emberek felelősségtudóak és nem vesznek három autót ha egy is bőven elég. Minden embernek csak annyi kell amennyi ahhoz szükséges hogy boldog legyen és ezzel ne ártson másoknak. \"Élni és élni hagyni\" Mindenki elmegy dolgozni és megtesz mindent ami ahhoz szüksége hogy a közösség fennmaradjon. Nem kéne az utcákat minden héten felsöpörni, mert nem lenne, aki eldobálja a szemetet, mivel ezzel árt másoknak és így magának is. Mindenki azt csinálja, amit szeret és ahogy szereti. Ebben a világban nincsenek rossz emberek, nincsenek sorozatgyilkosok, itt mindenki jó.
Ez a társadalom amiről az imént szó volt nem más, mint az anarchia. Maga a szó nem káoszt és zűrzavart jelent, mint ahogy az a köztudatba beépült, hanem egy intézményesített hatalom, állam nélküli állapotot. A szó görög eredetű, szó szerint annyit jelent: uralom nélkül. William Godwin (1756-1836), az első anarchista, 1793-ban megjelent könyvében [Vizsgálódás a politikai igazságosságról és annak a közerkölcsre és a boldogságra gyakorolt hatásáról] fejtette ki először új elképzeléseit. Az anarchia szót mai is nagyon sokan rossz értelemben használják. És mivel politikai ellenfelei, a rendszer próbálj a jelentését eltorzítani és az emberekkel elhitetni, hogy káoszt és zűrzavart jelent nincs könnyű dolga az anarchistáknak és köztük e sorok írójának sem. Ennek nincs más oka, mint az, hogy az anarchisták nagyon veszélyesek a rendszer szemszögéből nézve és megpróbálnak megtenni ellenük mindent. Megpróbálják az emberekkel elhitetni, hogy kormány nélküli csakis káosz lehet, mivel elrontaná azt a világot a szerintük az emberekben alapból bennlevő féktelen önzés. A félreértések egyik legnagyobb oka a XIX. században élő anarchisták módszereiből adódik. Ők erőszakkal küzdöttek az erőszak ellen. Megpróbálták megölni az ellenük fellépő fontos politikai személyeket. Az emberek terrorista csoportnak titulálták őket és innentől kezdve még jobban elterjedt a tévhit, miszerint az anarchisták káoszt akarnak. Ez az oka annak is, hogy az olvasók többsége most azt hisz hogy én tévedek. Gondoljanak bele abba hogy, miért lenne az jó nekem ha csak pusztán poénból a rendszer ellen fordulok úgy, hogy közben tudom, hogy nincs igazam. Nem beszélve arról, hogy engem emiatt nem kevés atrocitás ér mindenhol. Nem egyszer megfenyegettek és még csak azt sem tudták, hogy miért küzdök. Az emberek többségének előítéletei vannak velem szemben. Ebből köszönöm szépen nem kérnék, ha nem gondolnám komolyan.
Több emberrel is találkoztam már, aki azzal érvelt ellenem, hogy ha nem lenne hatalom akkor az én házamat rabolnák ki először vagy ha nem lenne KRESZ akkor mindenki ezerrel hajtana az utakon és sokkal több baleset lenne. NEM! Nem úgy valósítanám meg álmaimat, hogy eltörlöm a kormányt és egyik napról a másikra anarchiát csinálok az országban. Így 100% hogy nem működne. Egy anarchista társadalomban nincsenek nem anarchisták. Itt mindenki betartja az íratlan szabályokat.
Nincsenek lehetetlenek! Igenis meg kell tennünk mindent amit csak lehet hogy megvédjük magunkat és a szabadságunkat. Meg kell győzni az embereket, hogy a hatalom nem csak felesleges, hanem káros is a személyiségünkre nézve. Meg kell nekik mutatni először, hogy mi nem jó a világban. Fel kell őket ébreszteni az álmukból. Ez nem könnyű feladat, egyrészt mert a rendszer folyamatosan keresztbetesz, másrészt meg mert az emberek mint a \"megkötözött lábú\", már ragaszkodnak a hatalomhoz. A nagy többségük őrültnek tartja az anarchistákat ha elmondják nekik az elképzeléseiket, mert ahogy Voltaire mondta: \" Igazságot hirdetni, vagy hasznos dolgokat javasolni az embereknek, biztos módja annak, hogy üldözzenek minket. \"
Azok számára, akik a rendszer ellen küzdenek hatalmas akaraterő szükségeltetik, mivel rengeteg olyan eset történhet mely elbizonytalanítja abban, hogy érdemes küzdeni. Sokszor azok fordulnak ellene, akikért a legjobban küzdd. De nem szabad feladni, az ember szabadnak született és kötelessége harcolni a szabadságáért.
\"A ma álma a holnap valósága!!!\"



Az \"anarchia\" szó a köznapi használattal ellentétben nem zürzavart és nem fejetlenséget jelent, hanem uralomnélküliséget. Az anarchisták egy olyan társadalomért harcolnak, ahol nem megváltoznak, hanem megszünnek a hatalmi viszonyok. Egy szabad társadalomban senki sem uralkodhat a másik emberen.

A mindenkori uralmat a tekintélyelv, tehát az autoritás tisztelete tartja fenn. Az anarchisták viszont elvetik a parancsosztogatást és az engedelmességet, ehelyett csak a közös megegyezésen alapuló döntéseket tartják elfogadhatónak.

Az uralom, az elnyomás legföbb szerve az állam, a felettünk, helyettünk döntö szük bürokrata-tökés-elit. Az anarchisták az állam helyett egy olyan szabad társadalmat szeretnének, amely autonóm módon, alulról szervezödik önkéntes alapon, és amely szabad, önigazgató társadalmi egységek szabad föderációja.

A társadalmat a mostani hierarchikus kényszerek helyett a kölcsönös segítség és a társadalmi szolidarítás tartaná össze. Mindenki hihet és gondolhat bármit, de gondolatait ne eröltethesse rá senkire.

Az anarchisták alapvetöen elvetik az eröszakot, ám nem radikális pacifisták. Léteznek olyan emberi-, szociális- és szabadságjogok, amelyek megörzéséért illetve eléréséért harcba kell szállni. Az anarchistákról rajzolt terrorista képet az utóbbi évek tapasztalai is cáfolják, az állam eröszakszervezete -nevéhez hüen- sokkal hamarabb és durvábban alkalmaz eröszakot, mint a radikális baloldal.

Az anarchisták szerte a világon egy önkormányzati, ökológiai alapokon szervezödö, decentralizált gazdaságot hírdetnek, amelyben megszünik minden kizsákmányolás. A profitcélú, központosított, környezetszennyezö nagyipari termelést végre felváltaná az alapvetö emberi igényeket kielégítö helyi termelés, önigazgató üzemekben (pl. munkástanácsok, önkéntes mezögazdasági kooperatívák). Amíg az állam és a kapitalizmus struktúrái léteznek, addig fennmarad a társadalmi egyenlötlenség és a gazdasági kizsákmányolás.

Az anarchizmus harcol mindennemü faji, vallási, és nemi diszkrimináció ellen. A rasszizmus és a nök elnyomásának megszüntetése nélkül nincs szabad társadalom. Az egyenlöség nem uniformizálást jelent, hanem sokszínüséget és a másság vállalhatóságát, a kisebbségek esélyegyenlöségét. Az anarchisták kiállnak minden politikai, etnikai és szexuális kisebbség emberi jogaiért.

Az anarchisták legföbb célja az egyén felszabadulása, hiszen csak valóban szabad, tekintélyektöl nem függö emberek alkothatnak szabad szövetségeket. Ezért fontos nemcsak a \"felettünk\", hanem a \"fejünkben\" lévö állam megszüntetése is.

A direkt akció a társadalom megváltoztatásának leghatásosabb eszköze. A \"képviselö nélküli érdekképviselet\" azt jelenti, hogy az emberek együtt oldják meg közös problémáikat, aktívan részt véve a döntésben, szemben a jelenlegi rendszer \"fejek feletti\" döntési rendszerével. Az állami központosítás, a bürokrácia, a pártpolitika, mind az emberek önálló cselekvését próbálják az elit érdekeinek alárendelni. Ez ellen az egyetlen lehetöség, ha az emberek szabad szövetségeket alkotnak saját érdekeik érvényesítéséért.