A Híd
RockcsiBEE 2008.01.28. 17:17
Az összes dalszöveg a Hídról!!
A hanyatlás kora
Itt vagyunk egy új kor hajnalán A kép már kitisztult Sötét idők köszöntenek ránk
Egy világ, melyben az önzés dominál Az egyetlen törvény az erő A vadak már lesben állnak
S hozzák a hanyatlás korát
Itt vagyunk egy új kor hajnalán Rohanunk a szakadék felé Az utat reklámtáblák borítják
Csillogás, műmellek, plasztik ideák Mögötte felsejlik a valóság Megnyomorított milliárdok
Hozzák a hanyatlás korát
Mennyit ér
Ha már a létünk alapjait rengeti a szél Fel kell tennünk a kérdést, hogy e lét Számunkra mennyit ér
Ha már az diktál, ki az emberségből nem kér Meg kell mutatnunk, hogy az emberség Számunkra mennyit ér
A Gonosznak nincsen szarva
Láttam a Gonoszt a TV-ben Sötét s csúf arc a képen Az egész világot akarta Virított két nagy szarva
A jó s szép menekült előle Oly szörnyű volt hörgése Nagy fogait kivillantotta Fején ült két nagy szarva
Ez a kép oly hatással volt rám Álmomban is eljött értem Csak akkor, mikor felébredtem Láttam, hogy
Igazából szép az arca A Gonosznak nincsen szarva
Nagy tömeggel sodródtam arra Kecses volt, szónok fajta Itt nem hörgött, mint a TV-ben Szeretetről beszélt éppen
Felvette megnyerő mosolyát Szép szavakkal bókolt nekünk Ámultunk, és éljeneztünk Csodáltuk őt
Nem hörgött, mint a TV-ben Szeretetről beszélt éppen
Háta mögé dugja két szarvát Mindig árnyalt az életben Nem olyan, mint a mesében Látjuk, mert
Igazából szép az arca A Gonosznak nincsen szarva
Kicsi lány
Amikor megfogantál, még nem is gondoltam rád Nekem csak egy hír voltál, s messze volt hazád Nem tudom, hogyan történt végül De talán éreztem belül
Amikor a májusi szellő az arcomba fújt Egy távoli barátság szerelemmé fajult Te odabenn kezdtél növekedni Vajon meg fogsz nekünk bocsátani?
Ahogy a karjaimban fekszel Kis kezed elernyedve, szemeid lehunytad már A vér szava nem hallatszik most, az emberé így szól: Kicsi lány, te hozzám tartozol
Amikor megszülettél, már nagyon vártam rád Könnyes szemmel büszkélkedtem, és repültem hozzád Életed az én életem fontos része lett De a sötét felhők már gyülekeztek a bölcsőd felett
Intrikák tárgya lettél, terjengtek a pletykák Megbélyegeztek, kitagadtak, "rossz vér" -mondták De ha az egész világ ellen kell harcolni Akkor sem tudnálak megtagadni
Ahogy a karjaimban fekszel Kis kezed elernyedve, szemeid lehunytad már A vér szava nem hallatszik most, az emberé így szól: Kicsi lány, te hozzám tartozol
Emlékezz e szavakra, miket most írok, életed hajnalán!
Rendszerlogika
Úgy hittük, hogy az ember képes uralni az állati énjét Úgy tűnik, ez a rendszer elszabadítja Földünk rémét
Békés faj sosem voltunk Gyilkoltunk, háborúztunk De próbáltunk többek lenni Az "állatin" felülkerekedni
Mostantól nincsen szükség rá Az ember embernek farkasa lett Gyilkos ösztöneink vezetnek minket
Úgy hittük, hogy az ember képes uralni az állati énjét Úgy tűnik, ez a rendszer elszabadítja Földünk rémét
Ez az új vezérelv Az önzés, mint természettörvény Így működik csak a rendszer Elfojtásra ítélt felettes én
A részvét káros, ha a verseny kíméletlen Indulatok, vad szenvedélyek Beteges vágyaink vezetnek minket
Úgy hittük, hogy az ember képes uralni az állati énjét Úgy tűnik, ez a rendszer elszabadítja Földünk rémét
Ami alantas volt Elfojtott késztetés volt Pszichés betegség volt Most vállalható
Ami felettes volt Jóság és értelem volt Testvéri érzés volt Mind elfojtandó
Ne kérdezd, hová vezethet ez még Kérdezd inkább, hogy a TE természeted Csak az önzés vagy a kölcsönös segítség
Úgy hittük, hogy az ember képes uralni az állati énjét Úgy tűnik, ez a rendszer elszabadítja Földünk rémét
Egyént leromboló Agyakba behatoló Pénzt fetisizáló Rendszerlogika ez
Szerelmet elfojtó Kefélő, megbaszó Sulit lemészárló Rendszerlogika ez
Torkodat átvágó Bőrödet lenyúzó Mindent elpusztító Rendszerlogika ez
Mindent elpusztító Mindent elpusztító Mindent elpusztító Rendszerlogika ez
Szenvedély
Felkelek, repülök, tárgyalok Adok-veszek, befektetek, kamatoztatok Sikeres (igen) De elégedett nem vagyok Mert több (még több), még több pénzt akarok
Felkelek, repülök, tárgyalok Felveszek, leépítek, kizsákmányolok Gazdag (igen) De elégedett nem vagyok Mert még több (még több), még több pénzt akarok
Felkelek, repülök, tárgyalok Jó vagyok, gyermekeknek munkát adok Milliárdos (igen), de elégedett nem vagyok Mert még több (még több), még több pénzt akarok
Felkelek, repülök, tárgyalok Üzletelek, háborúkból profitálok Pszichopata (igen), humánus nem vagyok Pénzt! (Csak pénzt!) Csak pénzt, csak pénzt akarok
Korunk magányos Krisztusai
Amit mondtunk, az szép volt De amit tettünk, kevés volt Hej hej, nagyon kevés volt
Nézd, itt állunk megtörten Korunk magányos Krisztusai Lábunk alatt az ígéret földjének Lángoló nyomornegyedei
Amit mondtunk, az szép volt De amit tettünk, kevés volt Hej hej, nagyon kevés volt
Megpróbáltuk bűneitől Az emberiséget megváltani De névtelen halál lett a sorsunk Nem hitt nekünk a Földön senki
Nézd, itt állunk megtörten Korunk magányos Krisztusai Lábunk alatt az ígéret földjének Lángoló nyomornegyedei
Így hát nem maradt más Elmondunk egy utolsó imát És együtt beteljesítjük A szörnyű próféciát Hallgasd hát�
Az örökké utazók
Tele van a fejünk ötletekkel Naiv elképzelésekkel Mik az embert egy magasabb szintre tolják Láncaitól megszabadítják
De nem, nem, nektek ez nem kell Hittetek benne, hogy a tőkés rendszer A lehető legjobb lesz az egész világnak És még ti neveztek minket naiv utópistának
Szóltunk, hogy nem lesz ez így jó Mi vagyunk az elégedetlenség Mi vagyunk a mindig változó Mi vagyunk az előrehaladás Mi vagyunk az örök lázadás
Tele van a fejünk ötletekkel Autonóm törekvésekkel Mik az uralmi elvet kiiktatják A hármas jelszót újra összerakják
Mert megmondtuk, hogy az egyenlőségből Diktatúra lesz szabadság nélkül Megmondtuk, hogy a szabadság végül Elnyomás lesz testvériség nélkül
Szóltunk, hogy nem lesz ez így jó Mi vagyunk az elégedetlenség Mi vagyunk a mindig változó Mi vagyunk az előrehaladás Mi vagyunk az örök lázadás
Tudjuk, nincs tökéletes ember És a végső célt soha nem érhetjük el De ezt a harcot nem adhatjuk fel Nem! Nem! Nem!
Tele van a fejünk ötletekkel Naiv elképzelésekkel Mik az embert egy magasabb szintre tolják Láncaitól megszabadítják
Nem, nem, ez nem egy új rendszer Ez egy vezérfonal, amit követnünk kell "Örök emberi" a hatalommal szemben Örök újítás a hagyománnyal szemben
Szóltunk, hogy nem lesz ez így jó Mi vagyunk az elégedetlenség Mi vagyunk a mindig változó Mi vagyunk az örökké utazók
Mi vagyunk az elégedetlenség Mi vagyunk a mindig változó Mi vagyunk az előrehaladás Mi vagyunk az örök lázadás
Ne várjatok rám
A fiú egy közeli parkban ébredt, a feje fáj, arca virul A tegnapi ferde éjszakán elhatározta, merre indul Az apa megélhetésről beszél, az anya csak legyint rá Azt mondják, úgyis változni fog, de ők otthon várnak rá
A fiú mindig úton van, szabadság, szerelem hajtja őt A kényszer és a konvenciók szorításában nagy terveket szőtt Sok verset írt már erről, dalol, pengeti a gitárját A szülők 10 év alatt nem olvasták egyetlen sorát
Nem kérek tanácsot, a leckét rég megtanultam Eldöntöttem, hogy hová tartok, láthatjátok, ez az én utam Nem kérek elismerést, nem kell, hogy büszkék legyetek rám Csak annyit kérek, ha elmegyek, s kattan a zár Ne várjatok rám
A fiú az imént egy döntést hozott, az eddigi kép most felborult Egy örökbefogadott gyermek miatt a szülők agya elborult Az apa az örökségről, a nagymama vérségről magyaráz A fiú felkel a földről, s magáról minden port leráz
Nem kérek tanácsot, a leckét rég megtanultam Eldöntöttem, hogy hová tartok, láthatjátok, ez az én utam Nem kérek elismerést, nem kell, hogy büszkék legyetek rám Csak annyit kérek, ha elmegyek, s kattan a zár Ne várjatok rám
A mesének vége
Még azt mondják, hogy nem tanultunk a történelemből Megértettük, hogy nem élhetünk a szép eszmékből A humánum magasztalása Nem vezet már sehova Az erősebb győz!
Mert minket nem érdekel, ha kevés a paraszt, a munkás bére Megmondtuk, hogy a mesének vége Az egyenlősdinek nincsen értelme
Megtanultuk, hogy hogyan bánjunk a szép új szavakkal Profitot hogyan termeljünk humán erőforrással Tőkésből munkáltató Munkásból munkavállaló Így szép
Mert minket nem érdekel, ha kevés a paraszt, a munkás bére Megmondtuk, hogy a mesének vége A szolidaritásnak nincsen értelme
Nézd, hogy dübörög a gazdaság A palota tövében éhen halva Fekszik a tőkés valóság
Ó, és ha bajban a gazdaság Kezetek felénk tartjátok Hogy a mi cégeinknél dolgozhassatok
Ó, mert mi vagyunk a gazdaság Nekünk termeltek, nekünk fizettek Mi adunk hitelt, hogy nálunk költsetek
Ó, édes kapzsiság Nem számít többé az ember Csak addig jó, míg hasznot termel
Mert minket nem érdekel, ha kevés a paraszt, a munkás bére Megmondtuk, hogy a mesének vége Az ellenállásnak nincsen értelme
A híd
Apa, nézd, az a nagy hajó milyen szépen úszik alattunk a kék Dunán Ilyen hajóval szeretném, ha elmennénk innen holnapután Nem kell elmennünk fiam, mert maholnap beköszönt a változás Egy kényszermentes világ jön el, jólét, szellemi gyarapodás
Neked így lesz jó Boldogulsz majd a tehetség alapján Igen, így lesz jó Egy szebb élet vár a híd túloldalán
...Húsz éve a "Remény hídján", két éve egy mocskos kórházi szoba ágyán Hitted, hogy igazságosabb lesz minden ennyi szenvedés után Sokan voltunk, a verseny szabad volt, akadt, aki szép karriert csinált Kik lemaradtak, elvéreztek, s a játék egyre kegyetlenebbé vált
S lásd, ez jutott rám Nem volt kedvező a szereposztás Az egzisztenciám Egy húsz évre szóló banki tartozás
Alattam hömpölyög a szürke Duna, az arcomat fújja az északi szél Húsz napja, hogy kilakoltattak, a közelgő tél nem sok jót ígér
Azt mondják, semmire nem vagyok jó Ez a világ nem a gyengéknek való A híd alatt egy jobb élet vár rám
Ugye így van jól? "Természetes kiválasztódás" Biztos így van jól? Vajon nincsen emberibb megoldás?
Körülöttem örvénylik a folyó, lassan elnyel a jeges víz
Együtt
Magányt termel a valóság Kiüresedett kapcsolatok, ez az új hazánk, egy atomizált világ Keresem az ellenállást Ó, de csak együtt tudjuk elérni a változást
Ó, igen együtt, ó igen együtt tudjuk elűzni a bánatot Ó, igen együtt, ó igen együtt tudjuk elűzni a bajt
Szétrombolt munkásosztály Egymásra uszított népek, mesterségesen táplált félelmek Keresem az ellenállást Testvérem minden nép, és csak velük együtt tudjuk elérni a változást
Ó, igen együtt, ó igen együtt tudjuk elűzni a bánatot Ó, igen együtt, ó igen együtt tudjuk elűzni a bajt
Magányt termel a valóság Feleslegessé vált embertömegek, teljes kiábrándultság Tömeggyilkos racionalitás Csendben végignézhetjük, a másik lehetőség az ellenállás
Igen együtt, ó igen együtt tudjuk elűzni a bánatot Ó, csak együtt, ó igen együtt tudjuk elűzni a bajt
Mennem kel tovább
Jól van, jól van Ma éjjel elindulok tovább Jól van, jól van Az út ködös, a cél egyre tisztább Jól van, jól van Nem nézek hátra inkább Nem kérdem, mi lesz majd Csak megyek, megyek tovább
Mögöttem jó néhány boldog nyár (Menned kell tovább) Előttem homály, bizonytalanság (Menned kell tovább) Mögöttem a mocsár, mit jól ismerek már (Menned kell tovább) Előttem egy parádézó modern barbár világ Most légy okos, hogy ebben értelmet találj!
Jól van, jól van Ma éjjel elindulok tovább Jól van, jól van Az út ködös, a cél egyre tisztább Jól van, jól van Nem nézek hátra inkább Nem kérdem, mi lesz majd Csak megyek, megyek tovább
Bennem a láng, mindig reményt adó (Menned kell tovább) Mellettem egy lány, kisember a karján (Menned kell tovább) Alattam egy süllyedő hajó (Menned kell tovább) Felettem a Nap segít nekem, melyik a jó irány Menj, hogy az életnek értelmet adjál!
Jól van, jól van Ma éjjel elindulok tovább Jól van, jól van Az út ködös, a cél egyre tisztább Jól van, jól van Nem nézek hátra inkább Nem kérdem, mi lesz majd Csak megyek, megyek tovább
Nem kérdem, hogy mi az én sorsom Megyek, mert tudom, hogy mire vágyom Nem kérdez tőlem sem az élet Addig kell mennem, amíg élek Nem tudom, hol fogok kikötni Hol fogok holnap gyökeret verni Nem kérdem, mi lesz majd Csak megyek, megyek tovább Mennem kell tovább!
|