AC/DC - This is what you want... this is what you get - 1991, második rész

előzmény... "Nem azért vagyunk itt, hogy megváltsuk a világot, hanem azért, hogy rockzenét játszunk. Ezt csináljuk és ezért vagyunk még mindig itt..." - Brian Johnson Angus és Brian nemrég New Yorkban volt és ott szót válthattunk az AC/DC hatásáról és agyoncsaphatatlanságának titkáról. - Ha őszinte akarok lenni - mondta Young -, akkor be kell valljam, hogy nemigen hallgatok más bandákat, úgyhogy nem sokat mondhatok a hatásunkról. Vagyis az biztos, hogy sok fiatalabb banda van, amelyet a jelek szerint mi ösztönöztünk, és ez hízelgő, de nem tudnék példákat idézni. Amikor túrázunk, látunk fiatalabb bandákat - ott vannak például az előzenekaraink -, de én mindig igyekszem félrevonulni, írom a saját zenémet és nem hagyom, hogy mások befolyásoljanak. - Szerintem ez a túlélésünk kulcsa is. Mindig a saját dolgunkat végezzük. Tudom, hogy ez leegyszerűsítésnek hangzik, de sosem írtam nótát semmi másért, csak azért, hogy azt csinálhassam, amit jónak láttam. Bizony sokan vannak, akik olyat írnak, amiről azt gondolják, hogy majd tetszik a népeknek, és ezek aztán csodálkoznak, hogy miért nincs sikerük. Ha mi is ilyen megfontolásból írnánk a számainkat, már mi is munkanélküliek lennénk a többiekkel együtt. Szerencsére mi folytathatjuk a melódiát és remélhetőleg ez így is marad még egy darabig. - Úgy van - hagyja helyben Johnson. - Nem óvatoskodunk, csak játszunk, vidám és egyszerű zenét, ahogy a közönségünk szereti. Nem írunk vakbélkomoly politikai anyagokat, amelyek semmit sem jelentenek számunkra, csinálják csak ezt mások. Nem azért vagyunk itt, hogy megváltsuk a világot, hanem azért, hogy rockzenét játsszunk. Ezt csináljuk és ezért vagyunk még mindig itt. Az AC/DC nemcsak mindent túlél, hanem nagyobb és jobb, mint valaha. A The Razors Edge második volt a Billboard slágerlistán és talán első is lehetett volna, ha az MC Hammer nevű táncgép közbe nem lépett volna. Hogyan érintette a közelmúlt metalreneszánsza a banda örökéletűnek tűnő karrierjét? - Szerintem a kemény rock soha nem múlt ki, számunkra nemigen változott semmi - mondja Angus. - A helyzet nagyjából olyan, amilyen mindigis volt, legalábbis az én szememben. Van persze pár új zenekar, amely népszerű lett és hangos zenét játszik, dehát mindig lesznek új és erős hangú, lendületes bandák. Ami az úgynevezett újjászületést illeti, én csakk kikent-kifent, meg a hajviseletével pózoló bandát látok, és ezzel én nem tudok mit kezdeni, nem tudom minek nevezik ezt, de hogy semmi köze ahhoz amit csinálunk, az biztos. Angusnak igaza van. A Cindarella, a Poison és a többiek tényleg vajmi kevéssé hasonlítanak az AC/DC-hez. Angus és a fiúk metalzenészek egész nemzedékekének stílusát stílusát ösztönözték, de brutális és meg nem alkuvó kevesen kevesen szárnyalták túl. - Sok minden történt azóta, hogy Bon még velünk volt - állapítja meg Angus. - De ugyanakkor a zene nem sokat változott az évek során. Most is arról van szó, hogy jó zenét kell csinálni, hogy a srácok szeressék. A dolog üzleti oldala sem sokat változott, ma is ugyanazokkal gondokkal kell megbirkózni. Sokat hallani arról, miféle újjászületés, meg mennyi új irányzat van, de én csak azt mondom, hogy mi továbbra is azt próbáljuk csinálni, amihez értünk. Nagy és tekintélyes, tizenhétéves busásan jövedelmező lemez- és túrakarrier van mögötte. Szinte hihetetlen, hogy Angus Young harmincegy éves. Csecsemőarcával és védjegynek számító ördögi fintorával együtt Young a metal törpéje (160 magas és 55 kiló), aki óriásként halhatatlan. Ha van Angusnak tévedese, hát az legföljebb az, hogy az AC/DC tánczenebanda, pedig ennek semmi köze a valósághoz. - Gyerekkoromban - mondja - igen népszerűek voltak a hippibandák. Szörnyűek voltak. Szarul szóltak és utáltam őket. Mindig meg voltam győződve, hogy a kábítószer időpocsékolás. - De nekünk is megvolt a magunk baja a droggal - ismeri el azért. - Bon meg az alkohol miatt halt meg és az az egész időszak mély nyomot hagyott bennem. Nagy tragédia volt, közeli jóbarátok voltunk. Akkor értettem meg, milyen törékeny dolog az élet és milyen gyorsan el lehet veszíteni. - Én személy szerint sohasem kábítóztam, nem is ittam igazából. Anélkül is elég nehéz reggel fölkelni. Ennyi év alatt olyan sokmindenkit láttam lehanyatlani a rossz szokásai miatt. Igazán nem éri meg. Úgyis annyi baja van az embernek, ha a zenéből akar megélni, kár még ezzel a szarral is tetézni. Szerintem fontos, hogy ezt mindenki tudja rólunk. Naná, hogy fontosak az ilyen szavak, de azért nem hatnak akkora erővel, mint az AC/DC fáradhatatlan gyilkos zenéje. Bár a legutóbbi slágerek, a Thunderstruck például, nem ugyanolyanok, mint a Sin City volt, azért épp elég jók - keményebbek, de legalábbis fölveszik a versenyt a kemény rockkollégák többségével (az Aerosmith-szel, Ozzyval, a Priesttel, csak hogy néhány nevet említsünk). Jók az esélyek, hogy Angus még lenyom vagy tizennégy más csonttörő albumot, fulladásig tele erővel és izgalommal. Angus gondoskodik róla, hogy a világ megkapj. Forrás: RockPower 1991 / 10.