.:Cikkek:. : AC/DC - This is what you want... this is what you get - 1991, első rész |
AC/DC - This is what you want... this is what you get - 1991, első rész
Rockcsibee 2007.08.01. 18:53
AC/DC - This is what you want... this is what you get - 1991, első rész |
Egy kis jó öreg stadion-rockbanda a déli féltekéről, némi skót beütéssel, olyan fényorgonával, amely mellett Heathrow repülőtér leszállópályájának fényei is elhalványulnak. Miközben az AC/DC visszatér Európába, megerősíteni abszolút hard rock sikertermelői hírnevét, STEVEN BLUSH felméri a rock e legtartósabb családi intézményét.
Sok neves rockbandától eltérően az AC/DC soha nem vált saját propagandája áldozatává. Csakúgy, mint punk féltestvére, a Ramones, Angus Young trikós-farmeres legénysége is mindig azt adja híveinek, amit akarnak. Egymás után termeli a biztos sikerreceptre alapozott lemezeket és elengedi a füle mellett a "szakértők" jótanácsait, akik évek óta javasolják, hogy vegyen föl szintetizátort, vagy/és lassú számokat is a repertoárjába. Mióta a hetvenes évek közepén sokat ígérő körülmények közt feltűnt Ausztráliában, az AC/DC mindvégig mániákusan leegyszerűsített kemény rockot adott kiválóan, meghintve szexuálisan kétértelmű szövegekkel. Akár az idei Fire Your Gunst hallgatjuk, akár a bevált klasszikusokat, mint a Let's Get It Up, az Inject The Venom, a Giving The Dog A Bone, vagy a Pink The Pink, a zene jobbára ugyanaz maradt.
De az AC/DC-nek fontos helye van a mai popkultúrában. A banda 1980-as klasszikusa, a You Shook Me All Night Long - a Back In Black albumról - még most is tinihimnusz, sokak szerint az egyik legfontosabb kemény rock-szám az Egyesült Államokban. A legtöbb ifjú metalbanda vallja, hogy hatott rá az AC/DC. Sőt, ha megkérdeznek bármilyen külső megfigyelőt, mondjuk valakinek a nagymamáját, vagy egy idahoi tirpákot, hogy szerinte hogyan szól a heavy metal, jó az esély, hogy valami AC/DC-félét fognak leírni. Valószínűleg ezért választotta Jerry Glanville, az Atlanta Falcons vezető edzője, az Amerikai Nemzeti Futball-Liga fenegyereke a Back In Blacket csapata indulójának.
Az AC/DC-történet 1963-ban kezdődött, amikor az épp négyéves Angus családja a skóciai Glasgowból az ausztráliai Sidneybe költözött, mert az apa ott talált munkát. Nem sokkal később a bátty, George Young, zenei karriert kezdett gitárosként az Easybeatben - ez volt Ausztrália válasza Beatlesre. A banda legnagyobb száma a Friday On My Mind volt, 1967-ben. Évekkel később, amikor az iskolakerülő Angus tizenötéves korában végleg befejezte tanulmányait, ő és a másik fivér, Malcolm bandája volt az első termék George és Easybeat-beli kollégája, Harry Vanda produceri tevékenységéből.
Harry és George forgatta a gombokat az AC/DC első albumainál is: High Voltage 1974-ben jelent meg Ausztráliában, a T.N.T. 1975-ben ugyancsak Ausztráliában, a Dirty Deeds Done Cheap 1976-ban az Egyesült Államokban, a Let There be Rock 1977-ben, a Powerage 1987-ban és az élő nagylemez, az If You Want Blood, You've Got It ugyancsak 1978-ban. Utána álcázták magukat két album erejéig, mint az újhullámos Flash and the Pan.
George bátorította a bandát. hogy "vegyék lazára a figurát", habár ez a magatartás nem illett bele a nyársatnyelt hetvenes évek kemény rock-ipari kliséjébe. Azután összeálltak a skót születésű énekessel, Ronald Belford "Bon" Scottal (ő volt a sofőr a banda legkorábbi ausztráliai turnéin), ám az italból és tetoválásból gyúrt frontember és Angus védjeggyé vált különc kisiskolás hacukájának és mániákus színpadi kirobbanásainak keveréke - a gitáros gorillajelmezzel és Zorro-ruhával kísérletezett, mígnem a nővére tanácsolta, hogy hordjon alsótagozatos rövidnadrágot - túl soknak bizonyult az amerikai és a brit rocksajtó számára. Kegyetlenül levágták a banda legkorábbi lemezeit és hírhedt "Csukjátok be lányaitokat" világtúráját, amely Bon kielégíthetetlen szexuális étvágya miatt kapta ezt a nevet.
De miközben a hetvenes évek közepén és végén legtöbb kritikus Steely Dan és a bostoni úgynezett gitárvarázsló, Tom Scholtz érdemeit magasztalta, az AC/DC szárazon tartotta a közmondásos puskaport, majd lehagyta a dinozauruszokat, Blue Öysters Cult gitárszólókat pengetve farvizükben.
Az 1979-es legendás Highway To Hell átütő sikere után (producere a Def Leppard mögött is álló Robot John "Mutt" lange volt), és a sátáni utalások miatt felháborodott vallási csoportok támadásai után a rockvilág végre felfigyelt az AC/DC ragályos ritmusára. De a banda következő albuma előmunkálatai közben Bon meghalt - egyik visszatérő holtrészeg korszakában belefulladt a saját hányásába.
Angust és Malcolmot nem törte meg a tragédia, visszasiettek a studióba és írtak, próbáltak, miközben új énekest kerestek. Végülis a volt Geordie-frontembert, Brian Johnsont választották, aki arról volt nevezetes, hogy pont olyan, mint Noddy Holder. Átírták Bon szövegeit - ízléstelennek tartották volna, hogy Johnson Bon szövegeit énekelje a lemezen -, majd kiadták a Back In Black-et, amelynek címe és fekete borítója néma tiszteletadás volt Bonnak. Ez az album mindmáig az AC/DC legtöbb példányban elkelt lemeze.
A nyolcvanas évek jól fogadták a bandát: For Those About To Rock, We Salute You (1981), két önállóan gyártott album, a Flick Of The Switch (1983) és a Fly On The Wall (1985), Who Made Who (1986), ennek ismét Vanda és Young volt a producere és a címadó szám benne volt a Maximum Overdrive című film zenéjében, majd a Blow Up Your Video (1987).
Óriási lemezeladások és számos teltházas arénafellépés után az AC/DC továbbra is a kemény rock/heavy metal boglya tetején trónol.
1990-re a banda összeállt Bruce Fairbairnnel, a szuperproducerrel (Aerosmith, Bon Jovi, Poison, INXS) és fölvették dobosnak Chris Slade-et, aki korábban Manfred Mann Earth Bandjében és Jimmy Page elhibázott csapatában, a The Firmben szerepelt. Chris a már másod dobos Simon Wright helyébe lépett, aki szemlátomást megbolondult, mert otthagyta a bandát és belépett a sárkányölő Ronnie James Dio hasonnevű gruppjába, amely azóta persze feloszlott, hogy Ronnie könnyebben visszatérhessen a halványuló fényű Black Sabbath táborába.
Fairbairn arról nevezetes, hogy ő teremtette a modern, sima kommersz rockhangzást, de ezúttal kibújt a bőréből és megőrizte az AC/DC nyerseségét, bárdolatlanságát. Sokféle következtetésre adott okot, hogy a banda több mint két és fél évig dolgozott a The Razors Edge-en, első Atco lemezén. Az AC/DC most nemzetközi banda, amennyiben Angus változatlanul Sidneyben lakik, Brian Johnson és a basszusgitáros Cliff Williams rendszerint Floridában tanyázik, Slade és Malcolm pedig nagyBritanniában. Az AC/DC zeneileg letisztult, eltökélten ragaszkodik nyerő formulájához és most évek óta legjobb formáját hozza.
folytatás ...
| |
|