Molko és Olsdal már iskolás éveikben megismerték egymást. Brian 17 évesen ment Londonba drámát tanulni a Goldsmith'sban. Ugyanekkor Olsdal egy svéd iskolába ment át. Később ismerték meg egymást, amikor Stefan követte szüleit Angliába és gitárt kezdett tanulni. Molko már ekkor az első dalain dolgozott Steve Hewittal.

Molko és Olsdal elhatározták, hogy bandát alapítanak. Steve (akit Molko a Goldsmith's-ben ismert meg) ekkor egy Breed nevű banda tagja volt, de a Placebo demóiban is segédkezett. Nem sokáig tartott, amíg az együttes megtalálta saját stílusát. Hewittot - a Breeddel való konfliktusai miatt - a Placeboban helyettesíteni kellett. A helyettesítő pedig egy svéd dobos, Robert Schultzberg volt. 1996-ban Hewitt visszament a Placebóba. Ekkor a Placebo már egészen szép hírnevet tudhatott magáénak, megcsinálták az első albumukat, turnéztak, klubbokban játszottak, és a Come Home című maxijuk 3. lett a listákon.

1996 januárjában az együttes szerződést kötött a Hut Recordingsszal. Körülbelül ekkor jutottak el a demók David Bowiehoz, akit teljesen lenyűgözött az együttes. Ígyhát felkérte a Placebót, hogy kísérje el őt az európai koncertturnéján.

A Placebo első albumát Dublinban vették fel, 1996 tavaszán. Az albumon lévő 10 szám nagy része a szexről szólt, a Bruise Pristine, a Come Home, és a Hang On To Your IQ felújított változataival. Az album aranylemez lett.

1998 elején felvették második albumukat a Real World Studiosban, Steve Osborne segítségével (aki mellesleg producerként közreműködött a U2 karrierjében is). A második lemezük már teli volt szerelmes dalokkal, amik szívszorítóak és melankólikusak. Ezt az egész témát új hangzással, új elemek vegyítésével dobták fel.

1998 augusztusában kiadták a Pure Morningot, az első maxit a második albumról, ami negyedik helyezést ért el a brit listákon.