The Sex Pistols. Ez a név ma már fogalom, nagybetűs szócikk a rockzene nagykönyvében. A nagybetűs PUNKzenekar. Bár nem ők voltak az elsők, nem az utolsók, nem is a legjobbak, de vitathatatlanul a legismertebbek. Jelentőségük megkérdőjelezhetetlen. Az egész 1972-ben kezdődött egy Roxy Music nótáról elnevezett bandával, a The Strand-del. Itt zenélgetett Paul Cook dobos, Steve Jones gitáros és Wally Nightingale basszusgitáros, de megfordult köztük Stephen Hayes basszeros és Jim Mackin orgonista is. Gyakori látogatói voltak egy kis 50-es évek stílusú ruháit árúsító üzletnek, ahol valamikor 1973-ban belebotlottak a bolt igazgatójába, egy bizonyos Malcolm McLaren nevű úriemberbe. Jones, mikor megtudta, hogy McLaren kapcsolatokkal rendelkezik a zenei világban, felkérte, hogy legyen a menedzserük, amit ő visszautasított ekkor még. Szintén ebben a boltban találkoztak Del Noones-szal, aki le is váltotta Hayes nemsokára. 1974-ben már The Swankers néven futottak, és meg is tartották első koncertjüket Cook egyik barátjának születésnapi buliján a londoni Tom Salter's Café-ban. Zenei karrierjüket komolyan véve, elkezdtek rendszeresen próbálni. Erre a célra egy kevésbé jól frekventált helyen lévő (a lopndoni dokkok közelében) stúdiót találtak alkalmasnak, a Crunchy Frog-ot. Esetleg jobbra nem volt pénzük. Noones nem sokkal később lelépett, így került be Glen Matlock. 1975-ben Nigthingale is elment. Ebben az évben sikerült énekest is szerezni, szintén a butik törzsvendéhgei közül. Egy nap a boltban felmosó, "I Hate Pink Floyd" feliratú pólóban feszítő srácra lettek figyelmesek, rögtön megtetszett Jones-nak. A felvételi teszt Alice Cooper Eighteen-je volt, ott helyben. A srác átment. Ő volt John Lydon, ismertebb nevén Johnny Rotten. Végül McLaren is kötélnek állt, ezzel kezdetét vette a nagy Rock&Roll svindli. Az ő ötlete volt a The Sex Pistols név (sok más csapnivaló ötlet között) is. Innentől nem volt megállás, McLaren nekilátott átformálni a szedett-vedett gárdát. Zeneileg a New York Dolls és a Ramones irányába kezdte terelni őket, mivel egyik sem volt hangszere virtuóza, így a pár akkord megfelelő választásnak tűnt. Jones szakadt pólója is az ő ötlete volt (Richard Hell, Television basszeros mintájára). Az első The Sex Pistols koncert 1975. november 6-án volt a Central Saint Martins College of Art and Design-ban, Londonban. Ezt több kisebb koncert követte kollégiumokban, iskolákban, majd ebből a körből kikerülve, klubokban (100 Club) és kocsmákban (pl The Nashville) zenéltek. Szeptember 3-án megvolt az első külföldi koncert is, egy párizsi klub megnyitóján. Az ősz során lebonyolítottak egy angliai turnét, és már a kezükben is volt egy lemezszerződés az EMI-nál. Ezt az első punkfesztivál előzte meg a 100 Club-ban, az Oxford Street-en. November 26-án megjelent az első kislemez, az Anarchy in the U.K., a dühös, erenrgiával teli klasszikus. December 1-jére meghívást kaptak egy TV-adába, ahol a kissé illuminált társaság botrányt okozott. Ez a botrányosság volt jellemző koncertjeikre is, részeg a zenekar, részeg a közönség, gyakran a számokat is csak nehezen tuidták eljátszani, egy tipikus koncertjük nem is tartott sokáig. A sajtó, és a nyárspolgárok megbotránkozva, értetlenül álltak a jelenség előtt. Ilyet eddig nem tapasztaltak. A 76 őszi Anarchy Tour után a kiadó jobbnak látta kis időre eltüntetni az országból az együttest, és leszervezett pár koncertet Amszterdamba. Matlock itt játszott utoljára a Pistols-ban, mert kirúgták (egy legenda szerint azért, mert szerette a Beatles-t). Gyorsan utódot kellett keresni, a legmegfelelőbbnek egy rajongót, bizonyos John Simon Ritchie-t találtak, aki Sid Vicious-ként vált halhatatlanná (a neve legalábbis, ő maga nem bizonyult hosszú életűnek, de erről majd később). Bár zenélni egyáltalán nem tudott, személyisége, botrányos viselkedése, és gyakori merev részegsége tökéletesen illett McLaren elképzeléseibe, a botrányos fellépések továbbra is garantáltak voltak. A stúdióban viszont nem hagyták érvényesülni, a basszust Jones és Matlock játszotta fel. 1977-ben járunk. Május 27-én megjelenik a God Save the Queen, a kislemez, amivel megalkották a punk egyik alapművét. Az angol királynőt és udvartartását fasiszta rezsimnek tituálni jó ötletnek tűnt, a rádiók azonnal beszüntették a banda felvételeinek sugárzását, a kislemez rögtön a slágerlisták élén landolt. Ceasar óta tudjuk, a népnek kenyér és cirkusz kell. Most megkapták. A botrány a királynő uralkodásának 25. évfordulóján tetőzött: koncert egy hajón a Temzén, a Parlament és a Westminster apátság között, természetesen a God Save the Queen eljátszásával. Ahogy az lenni szokott, a rendezvény totális káoszba, botrányba fulladt, a rendőrség rajtuk ütött. Az incidenst követően mind a banda, mind rajongóik a royalisták támadásainak voltak kitéve. 1977. október 28-án megjelent a Never Mind the Bollocks, Here's the Sex Pistols, az egyetlen nagylemez, rajta az összes slágerrel. 1977 karácsonyán Huddersfield-ben sor került az utolsó angliai fellépésre. 1978 elején McLaren megszervezte az amerikai turnét. Eredetileg még 77 decemberében lett volna esedékes, többek közt egy fellépéssel a Saturday Night Live-ban, ezt azonban meghiúsította az az apróság, hogy Rottenék megint összeütközésbe kerültek a törvénnyel, és emiatt a kiutazásuk is lehetetlen volt. A 2 hetes amerikai turné pont olyanvolt, amilyennek lennie kellett: rossz szervezés, rossz hangzás, verekedések, botrányok (többek közt Sidet is megagyalták egyszer, bár ő nyilván a világáról sem tudott közben). Ezek a banda moráljára is rossz hatással voltak, gyakoriak voltak a veszekedések. 1978. január 14-én San Francisco-ban volt a turné utolsó állomása. 3 nappal később feloszlottak. McLaren még egy utolsó bőrt megpróbált lehúzni róluk, a Who Killed Bambi? és The Great Rock 'n' Roll Swindle filmekkel. Rotten új együttest alapított, a Public Image Ltd-t, Vicious szólókarrierbe kezdett (az ő adottságaival a botrány garantált volt), a többiek jelentéktelenné váltak. Október 12-én Sidet letartóztatták barátnője meggyilkolásának vádjával, de feltételesen szabadlábra került óvadék ellenében. 1979. február 2-án, a szabadulását ünneplő buli után holtan találják a Clelsea Hotel 100-as szobájában. 1987-ben Rottennek sikerül McLarentől megszerezni a banda jogait. 1996-ban megtörténik a várva várt újjáalakulás, a Filthy Lucre World Tour keretében 6 hónapig turnéznak. 2002-ben két fesztiválfellépés, 2003-ban 3 hetes amerikai turné következett, immár botrányok nélkül. Terveik között szerepel jelenleg egy iraki koncert, egy japán turné, koncertlemez és DVD is. 2005. novemberében elfoglalták az őket megillető helyet a Rock and Roll Hall of Fame-en.